|
Post by Vitsurop on Jan 26, 2020 4:50:34 GMT 1
<moderálva>
|
|
|
Post by Ramis on Apr 26, 2013 21:24:50 GMT 1
Valaki esetleg nem akar előkerülni?
|
|
Lizard
2. Szint - 7 Kredit
Posts: 95
|
Post by Lizard on Oct 10, 2011 18:59:33 GMT 1
Az összegre kissé elhúzza a száját. Pofátlan dög, pedig van pénze ez látszik. De nincs mersze alkudozni vele ezért csendesen biccent egyet. - Most azonnal? - Azért még megkérdi, de azért az látszik rajta világosan, hogy semmi kedve most elmászni a motyójáig és előkotorni a pénzt. A felszólításra azonban az enyhe mogorvaság rögtön átcsap játékos meghunyászkodásba. Behúzza a nyakát és a farkát is a szék alá kanyarítja. - Jóóól vaaan naaaaa! - Feleli egy ötéves kislány módjára. Picit oldalt is fordul, úgy néz felfelé a Vadra. Ő tündibündi, ő nem csinál semmi rosszat! Főleg nem zárlatot... Aztán visszaköltözik a komolyság, amint a szőke férfi kijelenti, hogy nincs más választása. Talán, ha jobban belegondolna rájönne, hogy van. Vagy legalábbis lehetne rámenősebb is, megvesztegethetné még jobban, mert megvehető fajta ebből a szempontból. Vagy csak a főnöki szék és a többi góré fertőzte meg a korruptsággal? Han biztos másképp cselekedne, de jelenleg ezzel a félállattal van dolga, amit amúgy nem bán. - Értem. Hát, akkor majd megoldom valahogy. A későbbiekben egyáltalán nem számíthatok már rád? Csak a tisztánlátás végett, ha véletlen összefutnánk valahol, vagy esetleg a nyakamra küldenének. Vagy mit tudom én. Csak, hogy tudjam, fussak-e vagy csak sétáljak? - Bár mosoly villan az arcán, a kérdés teljes mértékben komoly, és elvárja a Vadtól a normális választ. Ha első körben el is poénkodná szokásos maró gúnyával, akkor bizton kap egy igen szúrós, haragos nézést. S tessék megint itt van a meglepettség. Megint a tegnapi körök. Elnéz jobbra, meg balra csak véletlen se kelljen egymás szemébe nézni. Mégiscsak elért valamit, mert egész könnyen jutottak el eddig a szintig. Persze megpróbál kitérni a hála elől, de nem sok sikerrel. S ím hirtelen átcsap haverkodó stílusba. Semy most roppant elégedett magával, ám ebből csak egy halovány, sejtelmes mosoly látszik a szája szegletében bujkálva. ~ Megy ez nekem! Irányítom, a tudta nélkül. Még ha nem is mindig arra "megy" amerre én akarom, de akkor is... Jó fiú! ~ Majd egyszer talán lesznek olyan viszonyban, hogy ténylegesen jutalomfalatkát, kockacukrot vagy akármit vágjon hozzá. Egyszer mindenképp ki fogja próbálni később. Meg fogja érni. - Óh, hát... hát az egy kicsit hosszú történet... - Pechére pont egy olyan téma került elő, amivel az életkedvét teljesen el lehet venni. De most nem szabad mélyenszántó lelkizést előszedni, mert azzal csak ártana. Ugyanakkor valahogy vica-verza működik ez a szelídítés dolog. Valahogy kikívánkozik hirtelen belőle az igazság, s talán nem kéne de... - Nézd, Vad... az... volt amit nem mondtam el, de akkor legyen. Hiszen már mindegy. Annak idején én... ah, nehéz erről beszélni, már réges-régen felszámoltam azt a részét az életemnek, de nem elég jól, mert folyton visszaköszön. Voltak sötét ügyeim. Embert is öltem már, de erről talán tudsz, hisz akkor már ismertük egymást. Nem akarok belemenni a hogyan kerültem oda kérdéskörbe, de tény, hogy én egy montreal-i maffiabanda tagja voltam. Voltak nekik bérgyilkosaik is. Az egyikük, amolyan főnök jobbkeze volt. S én meg a segédje. A szeme, a füle. Volt, hogy én derítettem fel neki, s míg a feladatát végrehajtotta, én ügyeltem arra, hogy zsaruk ne kerüljenek a közelbe, és szemtanúk se legyenek. Persze nem úgy, hogy kilőttem mindet, hanem csak nagyon figyeltem és kellő időben figyelmeztettem. Ha az a barom kitanít engem, akkor most én is fejvadász lennék. De nem így lett, hanem elárult az a szemét és nem akarok belemenni bővebben. Miatta kellett előlük menekülnöm és ez a fickó is egy tag volt. Hálás vagyok Yvette-nek, hogy levakarta rólam. Vagy meg akart ölni, vagy visszavinni. És akkor ott végeznek ki. Amúgy emlékszel még arra, mikor az intézetből elraboltak? Amikor Yv összetörte a kocsidat hazafelé? A Smash Dance klub... na az az övék volt, és örömömre szolgált hogy kicsit átrendeztük a helyet. Na, most már tudod... légy boldog vele! - Eleinte nehezen eredt meg a nyelve, aztán komoran beszélt, de a végére csak elmosolyodott és most vigyorog. Az intézetes emlékek ha fájdalmasak is olykor, de mégis szívmelengetőek. Furcsa kettősség. De hát Semy egész lénye ilyen. Egyvalamit azonban még hozzátesz: - Ott többnyire Prue-nak hívtak. Ezért nem szeretem azt a nevem. Én már Semy vagyok, nem Prue.
|
|
Han & Vad
2. Szint - 7 Kredit
Han Cao Kerner
Posts: 154
|
Post by Han & Vad on Sept 18, 2011 20:14:25 GMT 1
Azt örömmel nyugtázza, hogy a zöldségnek van annyi sütnivalója, hogy bezárja az ajtót. Ő biztos fel nem emelte volna most ezért a hátsóját ha már egyszer leült... vagy inkább zuhant a székre. Bár lehet parancsba adta volna ezt is, ha nem teszi meg magától. Egy halovány jó pont bezsebelve. Éles tekintettel követi a gyík minden mozdulatát, illően egy ragadozóhoz, akinek idegen tévedt a felségterületére, ám egyelőre még megtűri azt. - Amennyit van pofám? Merész. Akkor akár ideadhatod mindened. - Egy pillanatra mégis előkerül az a hiányolt gúnyos mosoly, de igen rövid életűre sikeredik. Túlságosan fáradt ő most ehhez. - De te akartad! Ezer. - Nem is olyan sok ez, ahhoz képest amennyit Lizzy-hez vágtak. Közben feltűnik neki a nő idegállapota. Laposan körbepillant, ám egyelőre még minden ép. - Ne merészeld felgyújtani a lakásom, világos? - Jegyzi meg bár egy kissé most visszafogottabban. Eszébe jut neki is Labrador, meg a trafóház és környéke. Más körülmények között élvezné, ha kárt tenne valamiben Lizzy mert ő halálra idegesíti, azonban ez itt az ő lakása, az ő tulajdona... és szépen mutat egyben, működőképesen. Jó ez így. - Sajnálom, más megoldás nincs. ~ Vagy legalábbis lusta vagyok keresni, és számomra ez a legbiztonságosabb. Csak tudnám, mi a fenéért mentem egyáltalán bele? ~ Kis híján sikerül annyira beletemetkezni a gondolataiba, hogy elereszti a füle mellett a másik szavait. De csak majdnem. Az utolsó mondat pedig mellbe vágja annyira, hogy ne tudjon rá azonnal reagálni. Helyette inkább a berendezést kezdi el vizslatni, és némi fáziskéséssel érkezik a válasz. - Ha nem teszem, Han megbosszulja. Vagy ő teszi meg és utána bosszulja meg. De nincs több segítség. És ne félj, egyenlíteni fogjuk a számlát előbb-utóbb. Most pedig áruld el... ki a fene volt az az idióta az előbb? Yvette szépen kicsinálta. - Már megint kezdődik... fogalma sincs, miért váltott hirtelen csevegő stílusba, és ami azt illeti bele se gondol ebbe. Fel se tűnik neki. Semy hagyott még pár sötét, ám annál érdekesebb foltot a múltjában, amit félig-meddig már elköpött. Itt az ideje kihúzni belőle a teljes történetet.
|
|
Lizard
2. Szint - 7 Kredit
Posts: 95
|
Post by Lizard on Sept 18, 2011 12:18:13 GMT 1
Hát a Vadnak a tetszését igencsak nehéz feladat elnyerni, ez tény. De szerinte egyik sem volt élhetetlen alternatíva, és végül is az egyik ötletét hajtotta végre ha úgy nézzük a dolgokat. Beteleportált. Mikor a férfi eltűnik a szemei elől, egy széles, diadalmas mosoly villant át a képén. Tudta ő, hogy sikerülni fog! Ellenben a zár kattanása később hangzik fel, mint azt várná. Hacsak nem a zárban volt a kulcs, hanem a lakás másik pontján. Ezt innen kintről nem könnyű megállapítani. Mindenesetre nem lepődik meg a kékszemű hozzáállásán. A csomagjait szépen bevonszolja, de nem viszi túl messzire az ajtótól, csak épp annyira, hogy ne essenek benne hasra. Úgysem marad sokáig. Még mielőtt elindulna a konyha felé, ösztönösen bezárja az ajtót. Nem kellenek a váratlan vendégek, bár az is igaz, hogy a Vadról van szó. Nem nagyon tudná elképzelni, hogy olyan sokan látogatnák. A felszólításon már meg sem lepődik, de az feltűnik neki, hogy most nem a szokott gúnyos félmosolya tanyázik arcán, és a szemében sem csillan semmi kegyetlen játékosság, sokkal inkább mogorva a tekintete és a hangja is. Ami nem ígér túl sok jót, így hát a vidámkodását elnapolja és ő is átvált komoly formára. Leül a másik székre és figyelmesen hallgatja a Vad szavait. Csak akkor szólal meg, mikor a másik érezhetően a végére ért mondandójának. - Komolyan számszerűsítsem, mennyit ért? Azt hittem te szabod a feltételeket és az árakat is. Amennyit van pofád elkérni. - Most ő sem poénkodik, tisztán látszik rajta. Ellenben a név hallatán szemmel láthatóan összerázkódik, ami jelenleg a tömény undort hivatott jelenteni, nem pedig valami tartást az említett nőtől. Nem igazán bocsátott még meg neki, ami azt illeti. Sőt... - Ami meg a továbbiakat illeti. Hát ez egy kicsit erős. Egész hátralévő életemben rejtőzködni? Az a macskaribanc meg nem érdekel, felőlem ki is végezhetik. Bár... lenne pár keresetlen szavam hozzá, ez tény. ~ Otthagyott, mint eb a sz*rát! K*rva! ~ Hirtelen észbe kap, hogy hol is van és hogy itt nem szeretne kárt tenni a berendezésekben, úgyhogy lehunyja szemeit és vesz egy mély lélegzetet, amit lassan enged ki orrán át. Valamelyest megnyugszik tőle, de a farka vége ide-oda tekereg. Jelenleg ezt most nem rejti véka alá. - Szóval ha lenne esetleg valami más variáció... nem szeretnék csatlakozni annak a nőszemélynek a bandájához. Talán hiba volt belemennem ebbe az egészbe, de most már mindegy. Itt vagyok. És ne aggódj, én sem akarnálak életveszélybe sodorni, úgyhogy ha azt mondod nincs más választásom, belenyugszom ebbe. Így is megmentetted a nyavalyás ványadt s*ggem, úgyhogy jövök neked. Neked, és nem Han-nak. - Ezt szándékosan hangsúlyozza ki. Reményei szerint ad egy kis pozitív töltetet, és sikerül magát egy icipicit behízelegnie ezzel, hogy számára kedvezőbb feltételekkel álljon elő a Vad. Mindazonáltal hangjában nincs egy szemernyi mézesmázosság sem, mint inkább csípős él és morgás. Ha komolyan beszél, akkor többnyire még bunkónak is hat, noha egyáltalán nem szándéka, de sose volt ura a hangjának. Sem. Bár az is igaz, hogy Han-t sem akarja feltétlen megbántani, de továbbra is feltett szándéka folytatni a kis játékát, amit elkezdett. Elért valamit, ebben biztos... vagy legalábbis hinni akar benne. Majd most kiderül, mennyire volt hatásos.
|
|
Han & Vad
2. Szint - 7 Kredit
Han Cao Kerner
Posts: 154
|
Post by Han & Vad on Sept 17, 2011 16:10:35 GMT 1
Egyik alternatíva sem nyeri el a tetszését, ez pedig tisztán leolvasható a képéről. Nem válaszol semmit az elhangzottakra, inkább megpróbálkozik a teleportálással. Lehunyt szemmel próbál koncentrálni, és minden erőtartalékát mozgósítani. Ennek eredményeképpen sikeresen bejut a lakásba, de azonnal megérzi a siker árnyoldalát. Most már tényleg teljesen lenullázta magát, a tegnaphoz hasonlatosan. Épp csak néhány centivel arrébb érkezett az ajtótól, úgyhogy most ki is használja annak a közelségét. Homlokát nekitámasztja, megkapaszkodva a kilincsben. Nagyon-nagyon kimerültnek érzi magát, mintha menten össze akarna csuklani. Kell neki pár hosszú pillanat, mire egyáltalán ki tudja nyitni a szemét, és fókuszálni a környezetére. Miután összekapta magát, elfordítja a kulcsot és beereszti a várakozó zöldikét, majd elvonszolja magát a konyháig, hogy lerogyhasson a legközelebb eső székre. Nem különösebben érdekli, hogy a másik miképp szenvedi be magát az ajtón csomagostól. Ő biztos nem fog segíteni, ő nem a Szőke Herceg... még csak nem is lovag. Ezt a nevetséges jellemvonást inkább meghagyja annak az idióta Han-nak. ~ Ez is mind miattad van te átkozott balfék! ~ Most cseppet sem gúnyos, fél százalékban sem játékos sem az arckifejezése, sem a hangja. Inkább végtelenül nyűgös, morcos. - Leülni! - Adja ki a parancsot, bár meglepően halkan. Egyáltalán nem hangzik egy határozott felszólításnak. De nem akarta illedelmesen hellyel kínálni, hiszen most nem haverkodni vannak itt, hanem befejezni az üzletet. Ezt pedig a másikban is nyomatékosítani akarja. - Először is, még nem állapodtunk meg a segítségem anyagi vonzatában. Mennyit ért meg neked? - Szándékosan nem ő vázolja fel, hogy hány zöldhasút akaszt le a vöröskéről, mert úgy istenigazából abszolút nincs szüksége a pénzre. Van neki is. Ez inkább csak a miheztartás végett történik, meg hát addig is, míg Lizzy beszél, ő ki tudja találni, mit is akar még tőle. Egy kicsit széttöredeztek a gondolatai, és ha ez nem lenne elég, még ott van Han is, akit mindenáron lent akar most tartani. Arra is figyelnie kell. - Más felől, van pár dolog, amiben még meg kell állapodnunk. Ugye azt te is belátod, hogy az adatbázisunkban kontárkodni egyenlő az életveszéllyel, vagy még inkább a halállal ha rájönnek. Úgyhogy a módosításaimat alighanem vissza fogom írni, ergo újra körözött személy leszel. De ha eljutsz az Ellenállókig, nem lesz vele gondod. Ha Zyra-t nem tudják elkapni, pedig nagy erőkkel keresik, akkor egy relatíve irreleváns figura simán eléldegél a föld alatt. Bocs, de azért az életem nem áldoznám érted. Úgyhogy adok neked még pár órát, aztán visszavonom a módosításokat a saját adatbázisunkban. A kanadaiban nem, az minket nem érdekel. Talán ennyi idő alatt nem veszik észre. Ha meg mégis, akkor megyek veled a föld alá. ~ Nem Undertown-ba, csak úgy simán... hat lábbal. ~
Figyeli őket, hallgatja a beszélgetést és rájön, hogy ennek meg kell történnie. Ezért feladja a kísérletezést egyelőre és hagyja érvényesülni a másik oldalát. Persze továbbra is árgus szemekkel követve minden mozdulatát. Semy megnyugodhat, biztonságban van akármit is tegyen avagy mondjon. A Vad most elég gyenge ahhoz, hogy bármikor átvegye az irányítást, ha nagyon akarja. És ami a későbbieket illeti... fenyegetőzhet ez a barom akármivel, Han úgyis aláássa a terveit. Már megteheti. A barátait nem fogja elárulni, ha rajta múlik. Márpedig rajta is múlik.
|
|
Lizard
2. Szint - 7 Kredit
Posts: 95
|
Post by Lizard on Aug 21, 2011 19:53:36 GMT 1
[Még az utcán]
A sértődött félrenézésen elvigyorodik szélesen, és büszkén kijelenti: - Áh nyugi, az én fejem sem kerek. Kockatestvér! - Kicsit felé is dől, de jelenleg nem fogja játékosan vállal oldalba taszítani. Egyrészt pont az a válla fáj, amelyik felől a másik halad. Másrészt mégiscsak cipeli a csomagjait, nem akarja fellökni. Csak éreztetni, hogy nem szemétkedés, sokkal inkább barátságos megnyilvánulás akart az az imént lenni. Talán ki tudja küszöbölni ezt az apró kis csorbát. Végre megérkeznek. Tényleg nem is volt ez olyan messze, és most már igazán piszkálja a csőrét, hogy mégis hogy kerültek oda, ha nincs náluk semmi. Nem úgy ismeri egyik szőkeséget sem, mint aki igazolványok és egyéb általános holmik nélkül kilépne az utcára. - Nekem semmi bajom a lifttel. - No igen, ha jól rémlik neki, akkor szegény Yv küzdött régen némi klausztrofóbiával. Amit gyaníthatóan úgyszintén kimostak az agyából, mindennel együtt. Szegény, szegény csajszik. ~ Vajha Kym-mel mi lehet? ~
[Lakás előtt bénázva]
Várná, hogy szépen akkor a házigazda beeressze, de helyette az inkább zavartan vigyorogva közli vele, hogy kizárta magát. Semy szép lassan felemeli a kezét és megdörgöli orrnyergét, egyik szemét behunyva, másikkal pedig fájdalmas grimasszal a képén a szöszit méregeti. - Nem lehettek ennyire hülyék. - Leereszti kacsóját és tekintetét az ajtóra függeszti. - Persze, csakis! Minek nézel te engem? Holmi besurranó tolvajnak? - Bár hangja élesen csattan, mintha csak fel lenne háborodva, azonban arcán kristálytisztán látszik a játékosság. Valahol viccesnek titulálja a helyzetet. Nem kizárt, hogy képen röhögi őket. Mielőtt reagálhatna Han kérésére, ő máris átadja a hatalmat a Vadnak. Meg se várja, míg kinyitja a szemét. - Rég láttalak. - Jelenti ki, és most ő vigyorog gúnyosan. Viszont a fenyegetésre komolyan megretten egy kicsit. Ő azt hitte, elért tegnap valamit. Most azonban már egyáltalán nem biztos ebben. Szabadkozva emeli maga elé a kezeit. - Oké, oké! De szerintem nem kell nekem semmit sem tennem. Megy ez neki egyedül is. Viszont nincs túl sok tapasztalatom ebben, és gondolom lakatost sem tudsz hívni. Teló sincs nálad. Bár nálam van. De szerintem előbb próbálj meg beteleportálni, hátha. Én bízom benned. Max egy néhány percig még itt dekkolunk az ajtóban. De csak nem ragadunk kint órákra, nem? - Kérdi kissé bizonytalanul. Azért nem ismeri a másik képességét ilyen behatóan, úgyhogy csak reménykedik. Habár... a Vad megoldja. - Nézd, ha mást nem... bebontjuk erővel. Vagy kölcsönadom a mobilom... de inkább teleportálj. - Vigyor, hosszú pislantás. Lécci-lécci. Jobban örülne neki, ha nem kellene senkivel sem összefutnia, és nyilván a Vad is jobb szeretné elkerülni a fölösleges szemtanúkat, hogy egy zöld bőrű, körözött személyre baromira hasonlító egyént láttak a lakásánál. Na pont ez hiányozna neki.
|
|
Zack
1. Szint - 5 Kredit
Posts: 73
|
Post by Zack on Aug 2, 2011 13:22:56 GMT 1
Az Admin néni még nyara és kérte, hogy szóljak, mert a net fizetős és nem éppen olcsó szóval nem lesz még egy ideig.
|
|
|
Post by Vizió on Jul 30, 2011 9:04:46 GMT 1
- Azért barátosném, mert nem teljesen értek egyet azzal, hogy minden humán kiirtandó. Viszont, ha te így látod, az rosszat tehet a barátságunknak.
Chuck monológját és az átvételt szótlanul figyeli, majd az emeltre viteteti magukat.
- A bizonyítás szép dolog, szép cél. Majd kitalálod, hogy mennyire igaz, ha levisznek a Veszélyterembe.
Az újonc bolondozására csak mosolyog, valahogy keserûen, de igyekszik nem elárulni magát.
- Szüleim? Ja, nekem kicsit más a státuszom...
~ Ez mennyire classified? ~ Fogalmam sincs. Nem szóltak, hogy ne pofázz róla, nem? ~ De, csak egyikõtök se figyelt oda. Nem publikus információ a gyorsított növekedés. ~ Akkor... nem kéne elmesélni... ~ Nem. ~ Mesélj nekem!
- Sose volt senki, aki sopánkodjon és igazán helyettem döntöttek. Ez van, ezt csinálod. Nincs döntés, nincs hezitálás. Az, hogy ezt én mennyire szegem meg - olyan gonosz vigyor terül el az arcán, hogy szinte süt róla a gonosz elégedettség. - Mit szólnál egy kis lógáshoz délig?
A következõ pillanatban azért megkomolyodik, de nem túlzottan.
- Kirúgatni azért nem foglak, de nem garantálom, hogy megúszhatod a dobozt. Mondta, hogy melyik szobába rakjalak? Nem? Akkor jössz ebbe. Én alszom fent, tied lehet az alsó ágy. Szemben Jimmy és Calvin van, jó srácok, de szerintem csöppet agy mosták õket.
|
|
Han & Vad
2. Szint - 7 Kredit
Han Cao Kerner
Posts: 154
|
Post by Han & Vad on Jul 29, 2011 18:53:16 GMT 1
[Még az utcán, útban a lakás felé]
Egy szúrós pillantás a szösziért, egy halk morgással - hah, nem csak a Vadnak megy! - egy szemfogvillantós félmosoly a vámpírkáért és egy sértődött félrenézés a kockáért. Igen, ez utóbbival könnyű beletiporni a lelkivilágába. Amióta elkezdett a gépekkel foglalkozni, állandóan ezzel gúnyolták. De lám milyen jól tette... azért kíváncsi lenne hol volt az a sok nagyszájú hülyegyerek akkor, mikor a hatalomváltás történt, s hol vannak a keménylegények most? Valószínűleg messzire kerülték a veszélyt. Ő? Fejest ugrott bele. Oké, oké nem teljesen ő, de majd a hatalom megdöntésekor bepótolja. Ha Semy sietni akar, hát siessenek. Neki nincs ellene kifogása, és különben sem mennek messzire. ~ Ez az, vidd csak fel szépen. Ott majd ÉN átveszem. Az lehet, hogy ismered a gondolataimat te idióta, de a szándékaink nem egyeznek, és nem hagyom hogy beleköpj a levesembe. Ki is csinálnálak érte. ~ - Megjöttünk. Mondanám, hogy ne szerencsétlenkedjünk a lifttel, de tudod a teleportálás... hát az most nem az erősségem. - Na igen, ismét lenullázták a tartalékaikat, de most legalább nem érzi halálosan fáradtnak magát. Kész csoda, pedig várta már a kimerültséget. Talán nyom a latba valamit az a fél nap, amit átaludt. - Mázli, hogy nem kell kulcs a... bejutáshoz. Vagyis remélem. - Nem a lépcsőházra célzott, a bejárati ajtót már ki is nyitotta kóddal. Ellenben a lakásajtóval már lesz egy kis problémája, ha ténylegesen nem tud teleportálni, és még az ajtó is be van zárva. Márpedig emlékei szerint be van.
[Lakás előtt szerencsétlenkedve]
- Jól van, eddig sima ügy. Viszont... az a helyzet... zárva. Kulcs természetesen nincs nálam. Az bent van valahol. Éééés nem tudok teleportálni. - Kínos vigyor, tarkóvakarás és teljes tanácstalanság az arcán. - Esetleg tapasztalat zárfeltörés terén? Igazán jól jönne... Vagy... hé, te dög! Tegyünk egy próbát! De csak egy teleport erejéig, ha tudsz. Ha nem... Semy, kérlek tegyél majd valamit, ami eltereli, megosztja a figyelmét, ha nem akarna visszaengedni, okés? Köszi! - Nem vár reakciót, hátát az ajtónak támasztja és lehunyja szemét. Elhagyja a test irányítását, míg a Vad egy pillanat alatt megkaparintja azt. Épp csak megrogy egy kicsit. - Nem tudok teleportálni, és te sem jössz vissza. Buktad. - Jelenti ki diadalmasan, és villant egy vészjósló vigyort Lizzy-re. Persze nem akarja bántani. Még. - Te meg csak okosan. Tudod kivel állsz szemben. Én segítettem neked, ha te keresztbe teszel nekem... de gondolom nem kell ragoznom. - Fenyeget. Hogy ez most üres-e, egyelőre még ő sem tudja, úgyhogy Lizard jobban teszi, ha csak óvatosan segít az ellenlábasának. Még a végén magára haragítja a Vadat, aki elég csúnya bosszút tud állni, tekintve a kezében lévő hatalmat. Újfent megállapítandó, hogy rossz kezekbe került. Persze nem a Vad szerint. - Oké, megpróbálom összeszedni magam, hátha sikerül egy kis teleport egy méteren. Vagy kettőn. De ha van mentő ötleted, hallgatom.
|
|
Lizard
2. Szint - 7 Kredit
Posts: 95
|
Post by Lizard on Jul 29, 2011 17:37:03 GMT 1
Egy legyintéssel elintézi. Persze, minden rendben, semmi gond, Aju nem fogja elküldeni melegebb éghajlatra, ha meglátja. Nem, dehogy, dehogy. - Szösssszíí! Áh nem, te Vámpírka vagy. Vagy kocka, ahogy tetszik. - Rávigyorog olyan igazi Semy-sen, ahogy azt már régen tette ő is. Úgy tűnik mindketten antiszocializálódtak kicsit az alatt a fél-egy év alatt, amit elbujdosva, elzárva töltöttek. - Áh. - Bólint egyet, mintha nagyon értené a választ. Ami azt illeti, sejtette hogy visszatért, de azért ennyire csak nem egyszerű a történet. Viszont azt is megértette, hogy erről nem kíván a nyílt utcán diskurzust folytatni, úgyhogy majd később kihúzza belőle a válaszokat. Vele nem fog annyira finomkodni, mint a Vaddal. Han nem eszi meg, nem támad neki, nem gyilkolja le és végső soron a hatalom "ölelő" karjaiba sem löki. Nem tart tőle egy picit sem. Na nem mintha a Vadtól annyira félne, mint ahogy azt őfelsége szeretné, csupán attól fél, hogy bekattan és hülyeséget csinál. - Jóól van naaaa! - Feleli behúzott nyakkal egy ötéves kislány hangján. Nem szerénykedés ez, mint inkább némi önbizalomhiány, meg fölöslegérzet. Pedig nem szokott ő terhére lenni másoknak általában, de akkor is ott motoszkál a fejében. Na persze nem mindig. Tegnap például fél százalékban sem. - Mindenképpen! - Amibe belekezdett, mindent ki fog szedni belőle. Még azt is, amit el se akar mondani. Most már igazán kíváncsivá tette, hogy ezek ketten hogy bírnak továbbra is meglenni egy testben. S most Han szemszögéből. A Vadét már hallotta... szét is kéne rúgni érte a hátsó felét, de egyelőre még nincsenek olyan viszonyban. Persze ami késik, az nem múlik. - Na haladjunk! - Mondja vigyorogva, és ha eddig poroszkáltak volna, akkor most kicsit megszaporázza lépteit. Természetesen nem hagyja le Han-t, ha ő nem kíván sebességet változtatni, akkor visszasorol mellé. Mégiscsak ő tudja, merre lakik. Csak szeretne már eltűnni az utcáról. Eszébe ötlött még néhány tisztázandó kérdés, ami most nem a két szöszire irányul, mint inkább az Államokra, hogy teljesen képben lehessen mi, merre, hány méter. Csak a miheztartás végett.
|
|
Han & Vad
2. Szint - 7 Kredit
Han Cao Kerner
Posts: 154
|
Post by Han & Vad on Jul 28, 2011 16:20:16 GMT 1
Semy a nyakába veti magát, teljesen váratlanul. Noha lehetett volna rá számítani. Kicsit hátrébb húzódik elsőre, de aztán csak visszaölel. Sőt... úgy borul a másik nyakába, mintha tőle várna megváltást az eddigi összes kínjáért, amit a Vad miatt kellett átélnie. De nem tart soká. Nem, nem akarja elpanaszolni a világfájdalmát... van Lizard-nak is épp elég baja, úgyhogy csak egy mosollyal elintézi a dolgot, tekintetében mélységes hálával. Régen volt már utoljára valaki kedves hozzá. Ütötték, gyötörték... de a kedvesség... nagyon elszokott tőle, viszonylag rövid idő alatt. A Vad pedig féltékenyen nézi végig a jelenetet. Bezzeg a másik felét ölelgetik, szeretgetik őt meg sose... Gyerekes harag, kisfiús durca, s a legjobb, hogy teljesen öntudatlan. - Nem haragszom. Csak egy kicsit rosszul esett. - Vállat von, mintha tényleg nem számított volna tegnap sem. Áh nem. Észreveszi Semy hangulatingását, mikor a CDB kerül szóba. Hát nem igaza lett? Neki is megvan a maga gondja, sérelme. Jobb ha az övét szóba se hozza. Minek? Úgyse tudna segíteni rajta. - Minden rendben? - Azért rákérdez, hátha Semy viszont beszédesebb kedvében van a problémáit illetően. Ami azt illeti, nem egészen ezt a reakciót várta a bár említésekor. Valami van, amiről ő lemaradt. Talán összekaptak volna Ajuna-val? Ha így is van, akkor épp itt az ideje lerendezni. Most nem ér rá morogni senki a másikra, szükség van az összefogásra. Alapvetően is, de most kiváltképp. Az Ellenállás nem fog már sokáig bujkálni, előbb-utóbb itt újabb balhé lesz. S akkor Han is állást foglal, ha kell önmagával is szembeszállva. - Hát jó. De engem meg ne próbálj szöszizni, mert azért én is harapok! - Ha már a beceneveknél tartanak... - Visszatért a helyére. - Egyelőre megmarad ennél a válasznál. Majd, ha biztonságos négy fal között lesznek, mesél többet is. Miért is ne? Ő megbízik Semy-ben. A Vad meg kit érdekel. - Könyörgöm, miért zavarnál? - Szemforgatás... na igen, Semy szeret szerénykedni. - Csak felkapom az igazolványokat, és mehetünk is. Tudod, eredetileg nem így terveztük a találkozást, csak egy kicsit... hát... na mindegy. Később elmesélhetem. - Szintén nem az utcára való történet. Fent tuti nem hallgatják le, mert minden poloskát kiirtott a fenébe. Őt csak ne figyelgessék! Bár igaz, az még a Vad volt. Ő még inkább utálja az ilyesmit és simán képes szembeszegülni a hatalommal egy bizonyos mértékig, abban a biztos hitben, hogy ő bizony nélkülözhetetlen. Pedig nem az. Senki sem az.
|
|
Lizard
2. Szint - 7 Kredit
Posts: 95
|
Post by Lizard on Jul 28, 2011 15:15:06 GMT 1
Ő is a hullát bámulja. Nem különösebben botránkoztatja meg. Teljesen érzéketlen hangszínén gyönyörűen megfigyelhető, hogy mennyire hidegen hagyja a halál ténye. - Láttam már ennél durvábbat is. Mindazonáltal jövök eggyel Yv-nek. - Felemeli tekintetét, mert zajt hall nem is olyan messze tőlük, és elég paranoid ahhoz, hogy azonnal a legrosszabbat feltételezze. Azonban az érkező láttán kénytelen megdörgölni a szemeit. És még egyszer. Sőt, még meg is rázza kissé a fejét. - Mi a ... - Értetlenül cikázik tekintete a két szöszi között. Meglepettségében még visszaköszönni is elfelejt. - Mit jelentsen ez? - Aztán az egyik ámulatból a másikba esik. A Vad meg majdnem hanyatt. ~ Most ez komoly? Han bepancsolt egyet a Vadnak? Nem úgy volt, hogy fél tőle? Meg hogy le van zárva? ~ - Hé, hé! Nyugi srácok! - Próbálná kicsit oldani a feszültséget, de ez aligha megy neki. Az egymás közti morgást nem sikerül megfejtenie, de majd egy nyugalmasabb pillanatban kifaggatja erről, az tuti. Váratlanul éri az is, hogy Han végül a sebe felől érdeklődik. Először csak hebeg egy sort, mire sikerül összeeszkábálnia egy épkézláb mondatot. - Eőőééizé, hát... őh... Megvan az, csak rohadtul fáj. De majd elmúlik. - Megereszt egy fájdalmas mosoly-szerű grimaszt, miközben kezével megérinti a sebes vállát. Mikor a két kiskakas megint összeugrani készül, vagy legalábbis egy ököl megint fenyegetően emelkedik, Semy közéjük áll teljesen. - Oké, nyugi! Nem mondok senkinek semmit, ti meg ne öljétek le egymást a szemem láttára, helyes? - Észreveszi a Vad meghunyászkodását, és ezt is elteszi abba a bizonyos mentális síkon létező dossziéba, amiben a róla szerzett infókat tárolja. Ám most, hogy Han itt áll előtte, kezdi kicsit kevésbé érdekelni a kékszemű. Emlékszik még arra, amit mondott. S most remek alkalma nyílt egy bocsánatkérésre. Még mielőtt nekiállna motyót szedni, a nyakába veti magát, bár csak óvatosan a válla miatt. - HAN! Úúúúgy hiányoztál! - Kislányos kitörő öröm. Ő is jó barátként tartja számon a férfit, meg elvileg Yvette-t is, bár ő most jelenleg elméjén kívül tartózkodik. De talán egyszer még az ő nyakába is ugorhat. Elereszti Han-t és hátrébb lép egyet. - Bocsi, hogy tegnap olyan kis dög voltam. De nem az, hogy nem érdekel, hogy mi van veled, már hogyne érdekelne! Csak akkor éppen aktuálisan nem te voltál szemben velem, őt meg... - Hátrabök a válla fölött a Vadra. - ... nem akartam erről kérdezni. Megbocsájtasz? - Kislányos nézés, nagy szemekkel, félrebiccentett fejjel. De azért komolyan gondolta szavait. Han valószínűleg ismeri annyira, hogy ezt tudja is. - CDB. - Kérdő hangsúly, hitetlenkedés és némi ijedtség keveredik hangjában és arcán egyaránt. CDB. Ajuna. Szembesülés. Akarja ő ezt most? S van-e egyáltalán más választása? Nem. Nincs. - Igen, jó lesz. - Most elmarad a lelkesedés, sőt szégyenkezve le is szegi a fejét egy pillanatra. Bűntudat. Régen érezte már. - Hagyd csak, hívhattok akár mindketten Lizzy-nek. Komolyan tetszik. - Gúnyos mosolyt villant a Vad felé, csak úgy a tegnapiakhoz kapcsolódva. Hátha egy picit tépegetheti az idegeit büntetlenül. - Hű... hova lett? Mm... muszáj mesélned erről! Megöl a kíváncsiság! Hogy, meg mikor meg... de nem itt. - Befogja. A hallottak alapján világos a számára, hogy nem az utca kellős közepén kellene ezt megvitatniuk. - Persze, hogy... - Már bele is egyezne a kíséretbe, aztán újabb értetlen nézés részéről. - Itt laksz? Hát ha nem zavar egy csavargó a lakásodban, akkor szívesen felnéznék hozzád. Tudod, feladtam az albit Realban. Most már nincs rá szükségem. Hazajövök. Végleg. - Vagy legalábbis ez a terv, hacsak nem futamodik meg megint gyáván. Hirtelen eszébe ötlik valami. Azaz inkább valaki. ~ Jaj Supi... ha tudom előre, hogy ez lesz... bocsáss meg nekem kis pajtásom. Megkereslek! Remélem a környéken vagy még. De nem most, mert az feltűnő lenne. Holnap. És itt fogok kezdeni. ~ Ha Han részéről rendben, akkor részéről is. Elindulnak ketten a lakása felé, s közben Semy még bök egyet a táskája felé, amit Han gentlemanként magához ragadott. - Köszi, hogy hozod. - Nála meg a válltáska, és a gitártok. Így legalább a fájós kezét nem kell terhelnie. Tiszta haszon velük összefutni.
|
|
Han & Vad
2. Szint - 7 Kredit
Han Cao Kerner
Posts: 154
|
Post by Han & Vad on Jul 28, 2011 14:47:40 GMT 1
Miután a Végrehajtó eltűnik a színről, előrébb lép, hogy megszemlélje a hullát. - Micsoda kivitelezés. - Biccent elismerően. Közben társa is előkerül a rejtekéről. - Ez... - De nem folytatja. Szörnyű. Számára az. Nincs oda a vérfürdőért, bár most az egyszer be kell látnia, hasznos volt. Legalább Semy-t nem üldözi tovább ez a fickó. Apropó Semy... a hulláról a nőre emeli a tekintetét, és hosszú idő után először ismerőst lát. A saját két szemével. A valóságban. Nem az emlékképek között. Valami megfoghatatlan döbbenet költözik arcára, ahogy hitetlenkedve méri végig Lizard-ot. Nem, ez nem olyan mint a Thyra-val való találkozás. Őt alig ismerte igazából. De Liz más. Vele jóban voltak. - Szia. - Tétova köszönés. Igazából elszokott a társaságtól, nem is nagyon tudja hirtelen mit is tegyen. Adják fel a két külön test dolgot és adja vissza a Vadnak az irányítást? De miért is akarna elbújni? Plusz nem is fáradtak el még. Még tudják tartani az illúziót. Ám mielőtt még Han nagyon belemerülhetne a kommunikáció-indítás kísérleteibe, a Vad közéjük áll. - Gratulálok, buktass csak le minket! Idióta! Na hogy tetszett a saját két sze... - Nem tudja befejezni, Han ökle váratlanul arcon találja. Egy lépést hátratántorodik tőle. - Cseszd meg! - Pofa be! - Mordul rá Han vészjóslóan, fenyegetően. Durván. Semy számára ez igencsak szokatlan lehet. - Oké, Lizzy... erről itt most, hogy mi erre képesek vagyunk... senkinek, érted? SENKINEK egy k*rva szót se! Nem akarom úgy végezni, mint Yv. Láttad. - Ebben megegyeznek a szándékaik, így Han most csöndben marad. Egy pillanatra legalábbis. - Hogy van a vállad? - Kérdi baráti részvéttel. Hiszen ő aztán tudja milyen fájdalmas is egy lőtt seb. - Ne kontárkodj bele, ez itt az én... - Han csak felemeli a kezét ökölbe szorítva, a Vad máris hátrébb húzódik. - Enyém a fő test. Téged széttéphetlek. Tudod jól. - Hangja halk, jeges és félelmet kelt a Vadban. Igen, tudja. Úgyhogy inkább kisétál a másik fele vonzáskörzetéből, és hagyja Semy-t középre kerülni. Élőpajzs. - Egyezzünk meg, kinek mennyit ért meg, hogy még a saját hátsóm is veszélybe sodortam. De ne itt. Hova is szándékoztál menni? - Gondolom a CDB megfelel, nem? - Kérdi Han ismét barátságosan. Lehajol a szétdobált cuccokért és a legnehezebbnek tűnő táskát felkapja. Udvariasságból ő szándékozik cipelni, ha Semy-nek nincs kifogása ellene. Azzal a vállal elég lesz neki a gitártok is. A Vad úgysem fog segíteni. - Dönthetsz. Visszatérsz lentre, vagy jössz mellettünk, mint egy pincsikutya. De én most akkor is elkísérem Semy-t, ebbe pedig vajmi kevés beleszólásod van, világos? - S újra ugyanaz a fagyos hang, a gyilkos nézéssel. A gyűlölet tapintható. A Vad össze is húzza magát, bár csak alig láthatóan. Kissé leszegi a fejét és úgy néz fel Han-ra. Tipikus behódoló tartással. Már csak a füleit kéne hátralapítani, ha tudná. - Nem kellene egy robot előtt lebuknunk. Visszamegyek. De csak az épségünk miatt. Ugyanakkor beszélnem kéne Lizzy-vel. - Egy. Nem tudom Semy mennyire engedte meg, hogy így hívd. Kettő. Ismerem a gondolataidat, tudom mit akartál vele megbeszélni. Ha elfelejtetted volna, akkor emlékeztetlek rá... ha fent vagy, akkor minden, amit teszel, látsz, hallasz és még amit gondolsz az is megy a közös tudatba. Szóval nincs rád szükség. - Ezt olyan élvezettel ejti ki, mintha ezzel mélyen megbánthatná és ennek örülne. Azonban a Vadat hidegen hagyja. Nem szívesen mond le az irányításról, ezért megereszt egy dühös, ám hangtalan vicsort társa felé, miközben kinyújtja felé a kezét, hogy pár pillanattal később a Vad illúzió-teste szertefoszoljon a levegőben. - Nem bánod, ha veled tartok? Aaaazazhogy... - Igen, most jutott el a tudatáig, hogy gyalog kicsit messzebb lenne a CDB de teleportkaput meg nem használhat legalább egy személyi nélkül. - Nincs nálam semmi, de itt lakom a közelben. Ha nem sietsz... - Nem fejezi be, Semy úgyis meg fogja érteni ennyiből is. Muszáj hazaugrania azokért a vackokért. ~ És ha feljön, akkor nemes egyszerűséggel visszaveszem az irányítást, és nem lép le addig, míg nem egyenlíti a számláját. ~
|
|
Méreg
2. Szint - 7 Kredit
Posts: 99
|
Post by Méreg on Jul 28, 2011 14:07:00 GMT 1
Sejtette, hogy tudják. Akkor előttük se kell titkolózni. Könnyed társalgásnak indul ugyan a beszélgetésük, de csakhamar áttérnek a komoly témákra. Egyszeriben a szendvics se olyan finom már. - Igen, gondoltam. Csak... ~ Még nem tudatosult bennem. ~ Pár pillanatig kerüli a szemkontaktust, inkább nézegeti egy kicsit a már hiányos kenyeret. - Eh, erre nem is gondoltam. De míg nem veszem fel, addig nem tudnak bemérni, nem? Vagy elég ha... fenébe, elég ha be van kapcsolva! Azt hiszem... jobb ha most intézkedek. - Hacsak a Névtelenke nem mond mást, leteszi a tányért és visszaindul a lakásába, hiszen úgysincs messze. Öt perc múlva már vissza is ér, telefonja immár két darabban. Persze nem összetörve, de az aksit jobbnak látta kivenni inkább. Még nem szándékozik megválni a készüléktől. Van benne egy-két telefonszám, amit még szeretne kimenteni, s csak utána tünteti el valahol. - Oké, telefonprobléma megoldva. - Jelenti ki megnyugodva, és visszaül a helyére, újra kézbe véve a tányért. - Hm. Ajuna nem beszélt nekem feltételekről, de mondjuk érthető. Pénzem viszont... úgyhogy azt hiszem beállhatok mosogatni, igaz? - Megereszt ő is egy mosolyt, de ez már korántsem az az igazán vidám, mint ami volt nem is oly rég. Csendben falatoznak pár percig, míg végül a lány felé fordulva olyat kérdez, amire Theo ismét nem tud nem nevetni. - Izé... az a piros az paradicsom. Ez meg paprika. Kóstold meg őket. - Javasolja, aztán majdcsak dűlőre jut velük. Vagy ízlik neki, vagy nem. Mindenesetre kíváncsian figyeli a kis füles ismerkedését a nagy világgal. Közben vet egy kósza pillantást Seeh-re is. Csodálja, hogy a házigazdák ilyen békésen megtűrik. Vagy csak már láttak elég furcsa dolgot. Egy picit azért féltékenyen nézegeti, hiszen eddig mindig az ő nyakában lógott. Persze ez most csak szükségállapot, de akkor is. Az az ő kislánya.
|
|